Október 28-án megvolt az őszi mopedrally is, amin mi is résztvettünk páran (Laci, tesója Ati, én) a bandánkat képviselve. Nekem ez volt az első őszi rallym, az Atinak pedig a legeslegelső bármilyen mopedrallyja.

Már előző nap elindultam egyedül, mert a vasi részlegről senki se jött. Szakadt az eső végig (ezért a légszűrőt letakartam fóliával), de mire Dunaföldvár közelébe értem, már elállt, szivárvány is volt, meg minden :)

Előzőleg lehetett foglalni szállást, de mivel tudtam, hogy egyedül leszek, elég későre hagytam. Telefonban kérdezte a hölgy, hogy kivel szeretnék egy házban lenni, sorolt neveket, szerencsére a 3. ismerős volt, így kerültem jó társaságba (Jani, Imi, Tamás). Tudtam, hogy ők normálisak, fogunk tudni aludni :)

A Tamás furgonjába betettük az én motoromat is éjszakára, hogy ha még esne, ne legyen baj. Jó sokat bandáztunk este, a Laciék csak hajnalban indultak, reggel találkoztunk. 

Ide is a mopedrallys simson chimérával mentem, mert még mindig csak az van, meg ez tényleg neki való. Múltkor írtam, hogy a mopedcross után kellett kicsit javítani rajta, így teljesen rendben volt. Az ülés alatti rekeszbe bekészítettem a szokásos dolgokat (gyertya, gyertyakucs, 10-es és 13-as kulcs, pár csavar, anya, alátét, rongy, bowdenjavító ...)

Erre az eseményre szerencsére nem kell sofőrt vinni, mert a rajt és a cél megegyezik, tehát egy kört megyünk.

Kétféle track közül lehetett választani, hard, vagy light, mi a lightoson mentünk, ami pár km-rel rövidebb volt, bár a Laci és az Ati enduróval voltak, azt hittem, hogy a nehezebbiken megyünk, de mivel az Atinak ez volt az első, a könnyebbet választottuk.

Reggeli bandázás:

Kb. 140 induló volt, nagyjából 15 perc alatt elrajtolt mindenki, aztán harcoltunk a sárral :D
A nagyon sáros részeken én a vékony kerekemmel nem tudtam úgy menni, mint az endurós barátaim, mindig vártak rám kicsit az ilyen szakaszok végén. Egyszer volt egy műszaki problémám az elején: megcsúsztam a sárban, majdnem elestem, leért a kipufogó és elöl szétugrott a rugós rögzítés. Mivel gondoltam előre, hogy ez a rugó szar (kihajlott a vége és úgy is maradt eldeformálódva), vittem tartalék simson fékpofa rugókat, amik ugyanakkorák, csak jobban be vannak hajlítva a végeik. Na az egyiket ott rögtön kicseréltem egy kis hűlés után, aztán a másikat is a benzinkúton kb 20 km múlva. Itt még egy gumipókos plusz rögzítést is alkalmaztam a lábtartóhoz, ez így ki is tartott végig. Arról van is egy kép, milyen szép sáros volt a gép:

Csúszkáltunk sokat a sárban, egyszer estem egy lightosat, megcsúsztam, keresztbefordultam, majd ahogy estem át a motoron, szépen letettem a földre, aztán csak utána huppantam a hátamra, ahonnan bukfencszerűen lendületből már a lábamon is álltam és indultam a többiek után. Az Ati is esett párszor, neki se lett semmi baja, ügyesek voltunk :)

Volt olyan sáros rész, ami mintha trágyás is lett volna. Na ez úgy beleragadt a kerekeimbe, hogy olyan volt, mintha slick gumikkal mennék. Amikor jött valami füves rész, ott tudtam csak kipörgetni, hogy újra rendesen tudjak haladni.

A második benzinkútnál is pihentünk, meg ettünk kicsit, erről is van kép:

Ja, az esőgatyám rodeostylera szakadt :D

A második benzinkúttól elés sok füves rész is volt, amiken könnyen haladtunk, aztán egy helyen átkeltünk a vizesárkon, amin én nem akartam, de mivel az enduróstársaim átmentek, nem akartam lemaradni, ezért én is átmentem. Szerencsére sima ügy volt, fasza a motorom.

Beértünk szépen, ettünk, pakolás, aztán húzás haza...