Múlt héten összedobtunk a gyékényesi vityilló kiülős teraszára raklapokból egy bútort, vagy minek is nevezhetném ezt.

Az egész úgy kezdődött, hogy az Anyu a munkahelyén tudott szerezni egyutas raklapokat, és azzal zaklatott, hogy a vízpartra szeretne ebből valami ülőalkalmatosságot. Aztán az Ádi ezt továbbfejlesztette ötletelés szintjén addig, hogy dobjuk ki a műanyag székeket, amik egyébként is sorban adják meg magukat, és legyen raklapból minden.

A terv szerint 4 db dupla (kétszemélyes), háttámlás ülőkét kellett volna csinálnunk, amiből ez egyik lekerült volna stég elé a vízpartra. Ehhez képest ötöt csináltunk, plusz egy asztalt, és nem került le semmi a partra, hanem csak akkor lesz a legkisebb levive, ha az Anyu nézegetni akarja a vízben játszó unokákat. Így egy teljes kört kiad az asztal körül a cucc, legalább 10 ember le tud ülni.

Fényképem csak a kész állapotról van:

A jobboldali kisebb, mint a többi, ez már a legvégső maradékokból van, és ez fog néha lekerülni a képen a lányok mögött látható partra (ami nem látszik, mert lépcsőn kell lemenni :) ).

Hárman csináltuk az építést, Ádi, Apu és én. 15 raklapot használtunk fel, de ezek nem a szabvány EU raklapok (80*120), hanem egyutas, 100*120-asok. Sajnos a távtartó tuskók nem fából, hanem préselt pozdorjából vannak, amiket majd nagyon be kell itatni festékkel, hogy bírják a vizet. A felállás az volt, hogy én fűrészeltem, fúrtam, csavaroztam, az Apu bontotta szét a maradék leeső részeket feszítővassal, az Ádi meg szedte ki a szögeket, így tudtunk szinte mindent felhasználni, tényleg alig maradt valami (kb 10 léc). Nagyon kilegóztuk és hatékonyan felhasználtunk mindent. Meg persze mindig segítettek tartani az összecsavarozandó részeket.

Először úgy gondoltuk, hogy fél raklapokból karfát is csinálunk, aztán a második ötlet az volt, hogy kivehető lesz a háttámla (EU raklapból meg lehet csinálni), de végül úgy éreztük, hogy így adja ki a legjobban és így lesz a legstabilabb, ahogy megcsináltuk.

Az asztal felső réseibe pont nem fértek be a lécek, az volt az első ötletünk, hogy meggyaluljuk őket, amihez kérünk kölcsön eszközt a PoétaPistabácsitól, de adott egy kis méretű asztali körfűrészt, amivel pikkpakk megoldottuk.

A festést már nélkülem oldják meg, mert mi csak 3 napot voltunk most, amiből így is 1,5 nap elment az építéssel. De persze azért még szeretnénk ezen a nyáron menni pár hétvégén.

Nagyon meleg volt, a víz is nagyon jó volt, itt már az Ádival csak döglöttünk, az Apu meg még a térkőből kaparta ki a belenőtt dolgokat, látszik is a bokrok előtt a járdán az összesöpört kupac:

A festésen kívül párnák is kellenek még rá, mert azért hosszabb üldögélés után töri így az ember seggét.